Let the Games Begin (Che la festa cominci) Niccolò Ammaniti olasz író legújabb regénye. Valószínűleg leginkább az Io non ho paura (Nem félek) című 2001-es regényéről ismert, amelyből 2003-ban film is készült.
A kortárs római társadalom meglehetősen széleskörű szatírája, a Let the Games Begin (Kezdődjenek a játékok) átmenetileg szórakoztató, de szenved a nem éppen tökéletes fordítástól és szerkesztéstől. Néhány meglehetősen kezdetleges szerkesztési hiba mellett az idiomatikus fordítást sem érezzük teljesen rendben lévőnek. Az olasz ételek neveinek fordítása is elég véletlenszerű. Míg a supplìt elégedetten supplìnek nevezi, a cornettót határozottan croissantnak fordítja.
A cornetto (“kis szarvacska”) nem croissant (franciául “félhold”). És nem is fagylalt. A croissant olasz rokona, valószínűleg azonos eredetű, de ma már különálló termék. Persze hasonlóan néznek ki, de kissé különböznek egymástól. Olvass tovább.
A félhold alakú sütemény eredetét illetően senki sem ért egyet, de egy állandó történet (vagy mítosz) szerint Ausztriában találták fel a várost 1683-ban ostromló oszmánok legyőzésének emlékére. A Wikipedia további háttérinformációkat közöl. Bármi legyen is a sütemény eredete (más változatok között szerepel a chiffel és a kipfel), születése óta a regionális és a nemzeti változatok eltérnek egymástól.
A reggeli sütemények
A croissant és a cornetto is reggeli sütemény. A reggeli kvintesszenciája, amelyet Rómában nap mint nap fogyasztanak, egy kávé – vagy egy egyszerű caffè (eszpresszó) vagy cappucino (Rómában gyakran csak cappuccio) – és egy cornetto, általában csak egy cornetto semplice (“egyszerű”, azaz sima).
Néhány kávézóban nagy választékban kínálnak különböző reggeli süteményeket, vagy lieviti-t (szó szerint “élesztős” vagy “risens”, azaz élesztős tésztával készült süteményeket), és ha lehet, kapok egy saccottino al cioccolato-t is. Olaszul a sacco egy zsák, tehát ez szó szerint egy “kis zsák csokoládéval”. És igen, nagyon hasonlít egy másik francia – vagy bécsi – süteményre: a pain au chocolat-ra, amelyet sok tudatlan “csokoládés croissant”-ként ismer. Srácok, ez nem félhold alakú, tehát hogyan is lehetne croissant?
A cornetto semplice-t nyilván cornetto vuoto (“üres”) néven is ismerik, hogy szembeállítsák a különféle cornetti ripieni (“töltött”) típusokkal. Ezek közé tartozik a cornetto alla crema (pudinggal), alla marmellata (lekvárral, dzsemmel vagy más konzervvel), al miele (mézzel; ezt gyakran integrale, teljes kiőrlésű tésztával készítik) és a cornetto al cioccolato. Ez utóbbi egy valódi cornetto, amelyet általában azzal az undorító barna növényi olajos termékkel, az olaszok által kedvelt Nutellával töltenek.
A (finom) különbség
A franciák nem igazán mennek bele ezekbe a töltött változatokba, a mandulamasszáson kívül, de a legnagyobb különbség a cornetti és a croissant között a rétegezés.
A megfelelő croissant-t vajjal kell készíteni, és többször kell hajtogatni és sodorni, hogy olyan lamináltságot érjenek el, amelyben a sodort tészta több vékony zsírréteget tartalmaz. A croissant sütésekor a tésztában lévő víz gőzzé alakul, de ezt a zsír csapdába ejti, nyomást és emelkedést okozva a rétegek között. Az így kapott tészta, ha jól van elkészítve, ropogós és pelyhes, vajízű, de nem zsíros.
A cornettót viszont nem rétegezik ilyen szorgalmasan, sőt, nem is vajjal, hanem disznózsírral készül. A tészta is több cukrot tartalmaz. Az eredmény egy olyan tészta, amely csak sokkal édesebb, mint egy igazi francia croissant, és lehet egy dúsabb kenyér- vagy süteményszerű állagú, inkább a francia briósra hasonlító. Egyes cornettik nagyon pelyhesek és olyanok, mint a croissant, de sokan mások inkább süteményszerűek; sok a variáció.
A cornettiket Olaszország egyes északi részein néha briósnak nevezik, bár Nápolyban, Szicíliában és a történelmi francia hatású déli részeken a briós elnevezést használják egy olyan süteményre, amely inkább a gall változathoz hasonlít. De ez egy másik történet.
Pár kávézó
A mi életmódunk jelenleg két kávézóba visz minket rendszeresen a hétvégi reggeli cornettiért. Nem állítom, hogy ezekben vannak a legjobb cornettik Rómában – hogyan is tehetném, anélkül, hogy a több ezer római kávézó és cukrászda mindegyikében megkóstolnám a cornettit. – de ezek olyan helyek, amelyeket szeretünk.
Az első a Baylon, amelyet azért kezdtünk el látogatni, mert… nos, nem igazán emlékszem. Annyira mogorva és határozottan barátságtalanok, hogy még azután is, hogy már két éve járunk oda, csak az egyik alkalmazott vesz tudomásul minket. A Ricardo Darin hasonmás különösen savanyú. Sok hagyományosabb római kávézóval ellentétben itt azonban van hely, ahol lehet lógni, és van Wi-Fi is. Ráadásul a Trastevere turisztikai csomópontjában lévő sok helytől eltérően nem kérnek hülye árakat.
Azért járunk vissza – részben a hely miatt, részben, mert a közelben kapjuk meg a szombat reggeli angol nyelvű hetilapunkat, részben pedig azért, mert nagy a választék a lieviti-ből. Úgy tűnik, hogy korábban egy helyi nevezetességnek számító pasticceria (cukrászda) volt, így legalább saját konyhájuk van a sütéshez.
A vasárnapi rutinunk viszont úgy alakult ki, hogy minden héten le szoktunk menni a Testaccio Ex-Mattatoio-ban lévő termelői piacra. Bár ez mostanra sajnos kiszorult a városból, de legalább a Ponte Testaccio közelében, a Trastevere állomás Trastevere felőli oldalán megnyílt egy közvetlenül a farmról származó bolt, ahol sok ugyanolyan minőségű friss terméket kapunk. Itt van még a Porta Portese piac is minden vasárnap, a maga óriási választékával az ócskaságokból, kacatokból és bizsukból.
A házunktól lefelé a hegyről, a hatalmas, XIX. századi, gazzal fertőzött, törött üveggel teleszórt, graffitizett Ugo Bassi lépcsőn keresztül a Viale di Trastevere-n lévő Caffè Arabo felé vesszük az irányt. Ez egy hagyományosabb római kávézó, nincs Wi-Fi vagy bármi ilyesmi, de azért eléggé sajátos. Ráadásul a személyzet egy része nem csak felismer minket, de barátságosak is, sőt, barátságosan nevetnek azon, hogy egy forró napon (forró) teát rendeltem. “A britek minden évszakban, minden időben teát isznak” – vonom meg a vállam.
Nincs konyhájuk, így a cornettik vásároltak, de nem rosszak. És néha még saccottini al cioccolato is van, hogy kielégítsék a csokoládééhségemet.
Egyik helyen sincs azonban croissant. Néhány római kávézó nyilvánvalóan készít francia stílusú croissant-t, de én még nem kóstoltam meg őket.
Természetesen itt Rómában nem mindenki reggelizik kávéval és cornettóval. Múlt vasárnap leültünk az Arabóban, Fran rendelt egy cappucinót és egy cornettót, én egy spremuta d’arancia-t (frissen facsart narancslé) és egy saccattino al cioccolato-t – aztán két srác leült mellénk, és sört rendeltek. Délelőtt 10.30 volt.
Info
Baylon Café
Via San Francesco A Ripa 151, 00153 Róma
bayloncafe.com
Caffè Arabo
Viale di Trastevere 20, 00152 Róma