Panaszkodhatunk, mert a rózsabokroknak tövisük van, vagy örülhetünk, mert a tövisbokroknak rózsájuk van

Abraham Lincoln? Alphonse Karr? B. Fay Mills? Roe Fulkerson? J. Kenfield Morley? Névtelen?

Kedves Idézetkutató! Egy népszerű idézetet a megfelelő életszemlélet eléréséről gyakran Abraham Lincolnnak tulajdonítanak:

Azért panaszkodhatunk, mert a rózsabokroknak tövisük van, vagy azért örülhetünk, mert a tövises bokroknak rózsájuk van.”

Az optimista és a pesszimista nézőpontot zseniálisan szembeállítják ebben a kifejezésben. Hangsúlyozhatjuk a rózsa szépségét és bájos illatát, vagy elmerenghetünk a tövis fenyegető fájdalmán. Kíváncsi vagyok, hogy Lincoln valóban kimondta-e ezeket a szavakat. Sehol sem találom a forrást, és szeretném tudni a szövegkörnyezetet.

Quote Investigator: QI nem talált érdemi bizonyítékot arra, hogy Abraham Lincoln írta vagy mondta volna ezt az idézetet. Lincoln valóban említette a rózsákat és a töviseket, amikor 1850-ben gyászbeszédet mondott Zachary Taylorról, aki az Egyesült Államok tizenkettedik elnöke volt. Íme egy részlet: 1

Az elnökség, még a legtapasztaltabb politikusok számára sem rózsás ágy; és Taylor tábornok, mint mások, tüskéket talált benne. Egyetlen emberi lény sem töltheti be ezt a tisztséget úgy, hogy elkerülje a bírálatot.”

A fenti kijelentés teljesen különbözött a vizsgált mondástól.

A QI által talált legkorábbi bizonyítékot egy fogalmi egyezésre, amely ugyanazokat a kulcsszókincselemeket használta, a neves francia újságíró és író, Alphonse Karr 1853-ban megjelent művében nyomtatták ki. A “Lettres écrites de mon jardin” (“Kertemből írt levelek”) című könyvben szerepelt egy rímes vers ebben a témában, de Karr bevezető megjegyzése névtelen szerzőségre utalt: 2

De leur meilleur côté tâchons de voir les choses:
Vous vous plaignez de voir les rosiers épineux;
Moi je me réjouis et rends grâces aux dieux
Que les épines aient des roses.

Itt a vers egyik lehetséges fordítása magyarra:

Próbáljuk meg a dolgokat a jobbik oldalukról látni:
Te panaszkodsz, hogy tüskés rózsabokrokat látsz;
Én, én örülök és hálát adok az isteneknek
Hogy a töviseknek rózsák vannak.

Itt további válogatott idézetek időrendi sorrendben.

Alphonse Karr is elhelyezte ezt a verset a Sur la plage (“A tengerparton”) című 1862-es könyvében. 3 1877-ben a verset a “L’esprit d’Alphonse Karr: pensées, extraites de ses oeuvres completes” (“Alphonse Karr szelleme: gondolatok, kivonatolva teljes műveiből”) című gyűjteményben nyomtatták ki. A versekhez nem készült bevezető, és az olvasók feltételezhették, hogy a sorokat Karr írta. 4

1882-re a mondás egy változata bekerült az angol nyelvbe, és a szavakat Karrnak tulajdonították. Itt van egy példány, amely a “The Christian Life” című lapban jelent meg: A Unitarian Journal” című londoni folyóiratban: 5

“Egyesek – mondja Alphonse Karr – mindig hibáztatják a természetet, amiért töviseket tett a rózsákra; én mindig megköszönöm neki, hogy rózsákat tett a tövisekre.”

A kijelentés a következő években több más folyóiratban is elterjedt. Például 1883-ban a “The Freemasons’ Repository” (Providence, Rhode Island) kinyomtatta a megjegyzést, és Karrnak tulajdonította. 6

1886-ban a népszerű előadó, Kate Sanborn egy idézetekkel teli naptárat adott ki “A Year of Sunshine” (A napfény éve) címmel: Vidám szemelvények az év minden napjára”. A Karrnak tulajdonított azonos kijelentés a naptár december 10-i lapján jelent meg. 7

1888-ban “Az íj a felhőben: Or, Words of Comfort for Those in Bereavement, Sickness, Sorrow, and the Varied Trials of Life” címmel jelent meg, és a fenti mondás fenti változatát tartalmazta; a szerzőt azonban nem azonosították pontosan: 8

Egy másik zseniális szellem azt mondta: “Egyesek mindig hibáztatják a természetet, amiért töviseket tesz a rózsákra; én mindig megköszönöm neki, amiért rózsákat tesz a tövisekre.”

1897-ben a kifejezést az “Utolsó Napok Szentjeinek Millenniumi Csillaga” című folyóiratban nyomtatták ki, de a szavakat egy meg nem határozott német írónak tulajdonították. Az alábbi szövegrészleteket vastag betűvel írtuk: 9

“Egyesek – mondja egy német író – mindig hibáztatják a természetet, amiért töviseket tesz a rózsákra. Én pedig mindig megköszönöm neki, hogy rózsákat rak a tövisekre”. A legjobb, ha az életben a rózsákat keressük, és megpróbáljuk figyelmen kívül hagyni a töviseket. Ez nem is olyan nehéz, ha egyszer kialakítottuk a szokást, és a szokás az a kulcs, amely a boldogság kapuját nyitja meg birtokosa előtt.”

A “The Pacific Unitarian” 1898-ban leírt egy versenyt, amelyet “Mr. Moody” rendezett “a legjobb gondolat” megtalálására. Az alábbi részletben “Mr. Moody” valószínűleg a neves evangélistára és tanítóra, Dwight L. Moodyra utalt. A verseny győztese a vizsgált mondás átfogalmazott változata volt: 10

Mr. Moody szerint egy jó gondolat felér egy ezer mérföldes utazással. Egyszer díjat ajánlott fel az egy hónap alatt neki küldött legjobb gondolatért. A következőkkel sorsolták ki a díjat: “Az emberek azért zúgolódnak, mert Isten töviseket tett a rózsákra. Nem lenne-e jobb megköszönni Istennek, hogy rózsákat tett a tövisekre.”

1911-ben egy B. Fay Mills nevű előadó “A boldogság szokása” címmel tartott előadást a wisconsini Racine-ban, és egy újság leírta az elhangzottak egy részét: 11

Harmadszor, hozzuk ki a legjobbat a kellemetlen tapasztalatokból. Mondd az ó-rómaiakkal együtt: “Ha ez szerencsétlenség is, nemesen elviselni jó szerencse”. Ne morogj, mert a rózsáknak tövisük van: örülj, mert a töviseknek rózsák vannak. Pesszimista az az ember, aki két rossz közül mindkettőt választja. Soha ne bírálj el senkit. Ne említsd a gyengeségeidet.”

1916-ban a louisianai New Orleansban egy újság egy nagyon rövid prédikációkból álló cikket nyomtatott. Az egyik szegmens a “rózsabokrokat” a “tövisekkel” együtt említette, és tematikusan kapcsolódott a mondáshoz: 12

A rózsabokroknak tövisük van, és mi elviseljük őket a rózsák kedvéért. Mindannyiunknak vannak hibái, de a jótettünk alapján ítélnek meg minket. Nem elég, ha gratulálunk a töviseinkhez, hanem a rózsák után kell néznünk az életünkben.”

1929-ben egy szindikált újság rovata, a “The Hotel Stenographer” szembeállította egymással a “tövisbokrokat” és a “rózsabokrokat”. Ezt a két kifejezést használta a kérdező által megadott modern mondás is. A rovatot Roe Fulkerson írta, és nem mutatott be attribútumot: 13 14 14

Gondolhatod magadat nyomorúságba vagy boldogságba, amelyik jobban tetszik neked. Ugyanolyan könnyű örülni annak, hogy a hagymafélék családja liliomot is termelt, mint sajnálkozni azon, hogy a liliomfélék családja hagymát is termel.

És ugyanolyan könnyű arra gondolni, hogy a tövises bokroknak gyönyörű rózsái vannak, mint sajnálkozni azon, hogy a rózsabokroknak olyan ijesztő tövisük van. Ugyanolyan könnyű emlékezni arra, hogy a csúnya öreg macskáknak szép cicái vannak, mint arra, hogy a szép cicákból madárölő, bolhás macskák nőnek fel.”

1936-ban Junius “Irodai macska” című szindikátusi rovatában szerepelt a mondás egy olyan példája, amely hasonló a kérdező által megadott kifejezéshez. A szavakat egy ismeretlen filozófusnak tulajdonították: 15

Nézőpont: Egy filozófus mondta: “Panaszkodhatok, mert a rózsabokroknak tövisük van, vagy örülhetek, mert a tövisbokroknak rózsájuk van. Minden azon múlik, hogyan nézzük.” Az életben sok minden a nézőponton múlik. A töviseket vagy a rózsákat nézed?

1949 áprilisában az Ohio állambeli Cantonban egy újság rövid töltelékcikket közölt, amely nagyjából megegyezett az “Office Cat” változatával. A nyilatkozatot “Morley”-nak tulajdonították. A továbbiakban bemutatott 1964-es idézet Morley teljes nevét adta meg: 16

Azért panaszkodhatok, mert a rózsabokroknak tövisük van, vagy azért örülhetek, mert a tövisbokroknak rózsájuk van. Minden azon múlik, hogyan nézzük.” – Morley.

1949 decemberében az Amerikai Orvosi Kamara egyik kiadványa rövid tanulságos történetet nyomtatott az élethez való eltérő hozzáállásról: 17

A testi különbségeken kívül érdekes megfigyelni, hogy a nézőpont és a temperamentum befolyásolja azt, ahogyan a dolgokat látjuk. Van egy régi legenda két kislányról, akik egy új, kertes házba költöztek. Az első kislány kiment megnézni a kertet, és szomorúan jött vissza, mondván: “Anya, a kert egy szomorú hely, minden rózsabokron tüske van”. A második gyermek örömmel tért vissza, mondván: “Ó, anya, a kert csodálatos hely; az összes tövisbokron rózsák vannak.”

1964-ben a népszerű rovatíró, Earl Wilson kinyomtatta a mondás egy példáját, és J. Kenfield Morley-nak tulajdonította: 18

Emlékezett idézet: Lehet panaszkodni, mert a rózsabokrokon tövisek vannak, vagy örülni, hogy a tövisbokrokon rózsák vannak. Minden azon múlik, hogyan nézzük. – J. Kenfield Morley.

2003-ban megjelent egy gyűjtemény “Vadonbölcsesség: Quotes for Inspirational Exploration” című gyűjtemény a mondás egy változatát a híres Abraham Lincoln elnöknek tulajdonította: 19

Vajoghatunk, mert a rózsabokroknak tövisük van, vagy örülhetünk, hogy a tövisbokroknak rózsájuk van. Abraham Lincoln

Végeredményben a QI által talált legkorábbi bizonyíték erre a mondástípusra franciául jelent meg Alphonse Karr egyik könyvében, aki elutasította a hozzárendelést. Ennélfogva ennek a mondásnak nincs ismert szerzője, bár Karr volt a népszerűsítés elsődleges helyszíne. A Lincolnnak való tulajdonítás nagyon nemrég történt, és nincs alátámasztva.

Képi megjegyzések: Tüske a zdenet at . George Peter Alexander Healy 1869-ben készített Lincoln-portréja a Wikipédián. Rose by LoggaWiggler at . Alphonse Karr portréja a Wikimédián. Minden kép közkincs. Összeállítás létrehozásához vágva.

(Nagy köszönet “Jazz”-nek, akinek e-mailje adta a lökést a QI-nek, hogy megfogalmazza ezt a kérdést és elvégezze ezt a feltárást. Hálás köszönet W. Brewer-nek és H. Wilson Gray-nek, hogy az 1853-as vers francia-angol fordításával kapcsolatban javaslatokat tettek a QI-nak. Az esetleges hibákért a QI a felelős.)