Zach Galifianakis csinál egy Ax viccet.
YouTube
A fekete köznyelv leggyakoribb sztereotípiája a “ask” szó “ax”-ként való kiejtése. Az “Ax” évek óta rossz hírnévre tesz szert. Ha a “kérd” szót “ax”-ként ejted ki, azonnal sokan azt fogják feltételezni, hogy szegény, fekete és tanulatlan vagy. New York City első afroamerikai iskolai kancellárja, Dr. Richard R. Green felvette a “beszéddémonok” listájára. Ragaszkodott hozzá, hogy az “ax”-et ki kell irtani a diákok szókincséből.
Garrard McClendon, a Chicagói Állami Egyetem professzora, a Ax or Ask? The African American Guide to Better English című könyvének szerzője. Azt mondja, a szülei tisztában voltak az “ax”-hez kapcsolódó megbélyegzéssel, és megtanították neki, hogy van ideje és helye a használatának.
“Amikor a kis barátaiddal vagy, úgy beszélsz, ahogy akarsz, rendben? De abban a pillanatban, amikor egy helyesírási versenyen vagy egy állásinterjún veszel részt, gyorsan változtass rajta” – emlékszik vissza McClendon. “Erre tanítottam a gyerekeimet is.”
A vígjátéki duó, Keegan-Michael Key és Jordan Peele azzal viccelődik, hogy mivel félig fehérek, állandóan váltogatják a nyelvüket. “Ha ez négyszer fordul elő egy mondatban”, mondja Key, “valószínűleg két fejszét kapunk, két kérést.”
Egymáson átbeszélve hozzáteszik:
“De amikor egy zsaru jön oda hozzád, határozottan sok “kérést” használsz.’
“Kérdezzen, biztos úr, kérdezzen!”
Keegan-Michael Key és Jordan Peele az NPR Shereen Marisol Merajival beszélget a Ax vs. Askról. Sonari Glinton/NPR hide caption
toggle caption
Sonari Glinton/NPR
Keegan-Michael Key és Jordan Peele beszélgetnek az Ax vs. Ask-ról Shereen Marisol Merajival, az NPR munkatársával.
Sonari Glinton/NPR
“Bármit akar kérdezni tőlem, szívesen válaszolok, biztos úr.”
Jesse Sheidlower, az Amerikai Nyelvjárási Társaság elnöke szerint az “ax” szót már ezer éve használják. “Ez nem új dolog, ez nem hiba” – mondja. “Ez az angol nyelv rendszeres jellemzője.”
Sheidlower szerint az “ax” szót a nyolcadik századig lehet visszavezetni. A kiejtés az óangol “acsian” igéből származik. Chaucer használta az “ax”-t. Benne van az első teljes angol bibliafordításban (a Coverdale Bibliában): “‘Axe and it shall be given.’
“Tehát akkoriban ez nem a nem magasan képzett vagy a munkásosztályhoz tartozó emberek jele volt” – mondja John Rickford, a Stanford Egyetem nyelvésze. Azt mondja, nehéz pontosan meghatározni, hogy az “ax” miért szűnt meg népszerű lenni, de miért maradt meg az amerikai délen és a Karib-térségben, ahonnan származik. De “idővel az identitás jelzőjévé vált” – mondja.
A dél-afrikai indiánok, a fekete karibiak és az afroamerikaiak használják az “ax”-et. Rickford szerint ez a birodalom visszavágása: a ráerőltetett nyelvet átvenni és a sajátunkká tenni. Hozzáteszi, hogy az olyan szavak kiiktatása, mint az “ax”, segíthet abban, hogy az ember jobban boldoguljon egy állásinterjún, “de nem feltétlenül boldogul jobban azokkal az emberekkel, akikkel együtt lógsz, vagy nem feltétlenül boldogulsz jobban a saját identitásod érvényesítésében. Nem szabad elfelejteni, hogy sok ilyen nyelvi változatot az emberek otthon tanulnak meg. Így beszélt az emberek anyja, az apjuk, a barátaik. Nem hiszem, hogy bármelyik nyelvész azt ajánlaná, hogy szabadulj meg a köznyelvedtől, mert szükséged van rá – bizonyos értelemben – a lelkedhez.”
A nyelvi sokoldalúság ideális, mondja Rickford, az “ax” és a “ask” felcserélése a helyzettől függően: kódváltás. De – teszi hozzá – technikailag semmi baj nincs azzal, ha az “ax”-et mondjuk – csak már nem számít mainstream angolnak.