A Winifred női személynév, amely a 16. században került forgalomba az angolul beszélők körében, és feltehetően két helyről származik. Egyrészt egy ősi walesi név, a Gwenfrewi angolosítása, melynek jelentése “áldott és békés” – a walesi “gwen” (szép, áldott, fehér) és “frewi” (béke) elemekből. A név használatát egy 7. századi walesi szent, Szent Winifred (walesiül: Gwenfrewi) ihlette. A népi legenda szerint Gwenfrewi egy kelta/ walesi keresztény nemesasszony volt, aki úgy döntött, hogy “fátylat vesz fel” (azaz apáca lesz); ez a döntés annyira feldühítette egyik kérőjét, hogy az karddal levágta a fejét! Úgy tartották, hogy a levágott fej helyén azonnal gyógyító forrásvíz jelent meg. Később nagybátyja (Szent Beuno) visszavarrta a fejét a testéhez, ami nyilvánvalóan visszaadta az életét – Szent Vinifred jámbor életet élt apácaként és apátnőként. Gyógyító forrásvize (Szent Winifred kútja Holywellben, Flintshire-ben, Walesben) már több mint 13 évszázada zarándokhely – “Wales Lourdes-aként” ismert. Azt mondják, hogy aki Szent Winifred nevében kérést intéz Istenhez a kútjánál, annak teljesül a kívánsága (feltéve, hogy az “jót tesz a lelkének”). A Winifrednek a walesi szenthez fűződő kapcsolata mellett a nevet néha a Winfred női formájának is tekintik, az angolszász Winfriðből, ami “a béke barátját” jelenti (az óangol wine “barátot” és friðu “békét” jelentő elemekből).
