Mi a gyógyítás ajándéka?
A Szentlélek különböző ajándékai (második rész) – 17. kérdés
A Szentírás szerint Isten a gyógyítás “ajándékait” adta egyházának. Pál a következőket írta a korinthusi gyülekezetnek erről a lelki ajándékról:
Másnak hitet ugyanazon Lélek által, másnak pedig a gyógyítás ajándékait ugyanazon Lélek által (1Korinthus 12:9 NET).
A gyógyítás egyszerűen úgy határozható meg, mint az egészség helyreállítása azok számára, akiknek testi fogyatékosságuk van. Pál kijelentése szerint vannak “a gyógyítás ajándékai.”
Ezt a “gyógyítás ajándékai” kifejezést nehéz értelmezni. Az egész Újszövetségben csak háromszor fordul elő, mindannyiszor az Első Korinthus 12-ben. Ezért nem találjuk a gyógyítás ajándékát az újszövetségi ajándékok más listáiban.
Ráadásul a “gyógyítás ajándékait” sem ebben a szövegkörnyezetben, sem máshol nem magyarázzák meg nekünk a Szentírásban. Ráadásul minden szó többes számban szerepel. Ez szó szerint azt mondja, hogy “a gyógyítások ajándékai”. Mit értett Pál ezen a szakaszon? Mik a “gyógyulások ajándékai”? Ezt többféleképpen is értelmezték már.
1. lehetőség: A gyógyításnak különböző típusai vannak
Egyesek azt állítják, hogy mivel a betegségnek különböző típusai vannak, a gyógyításnak is különböző típusai vannak. Így ezek a gyógyító ajándékok arra utalnának, hogy van egy bizonyos gyógyító ajándék egy bizonyos betegség gyógyítására, míg egy másik ajándékot egy másik betegség gyógyítására használnának.
Ezzel az a probléma, hogy a Szentírásban nem találunk ilyen megkülönböztetést. Valójában azok, akik gyógyítottak, képesek voltak meggyógyítani minden egyes betegséget, amellyel szembesültek. Más szóval nem voltak korlátozva gyógyító képességeikben.
2. lehetőség: A gyógyításnak különböző módszerei vannak
Mások úgy vélik, hogy az ajándék a gyógyítás során használt különböző módszerekre utal. Így az egyik gyógyító egy bizonyos módszert használna a gyógyulás eléréséhez, míg egy másik, a gyógyítás ajándékával rendelkező személy egy másik módszert használna.
Ismétlem, nem ezt találjuk, ha az újszövetségi feljegyzéseket nézzük. Azok, akik természetfeletti módon gyógyítottak meg másokat, nem korlátozódtak egy bizonyos módszerre, ami a gyógyulás előidézésének módját illeti.
3. lehetőség: Az ajándékot különböző időpontokban adták volna
Egy másik lehetőség, hogy a gyógyítás ajándékát különböző időpontokban adták volna az apostoloknak. Ez azt jelenti, hogy az ajándék nem állt mindig az apostol rendelkezésére. Ehelyett csak időről időre működött, ahogy az Úr jónak látta.”
Talán kapunk egy támpontot a jelentéshez, ha megnézzük a többes számban említett más lelki ajándékokat. Például a “csodatételeket”, a “szellemek megkülönböztetését” és a “nyelvek fajtáit” mind többes számban határozzák meg. Ez arra utalhat, hogy az ajándékot az Úr által kiválasztott időben és helyen kellett használni. Más szóval az illető, bár rendelkezett az ajándékkal, nem használhatta azt bárhol és bármikor.
Bár egyesek azzal érvelnek, hogy a többes szám használata megkövetelte, hogy ezeket az ajándékokat egynél több alkalommal használják, ez nem feltétlenül igaz. Ellenkező esetben azok az ajándékok, amelyekről egyes számban beszélnek, mint például a tudás szava és a megismerés szava, akkor csak egyszeri használatra korlátozódnának. Ennek nem lenne értelme. Így tehát más oka kell, hogy legyen annak, hogy miért a többes számot és nem az egyes számot használják ezeknek, valamint más ajándékoknak a leírásában.”
Lehetséges bizonyítékok vannak arra, hogy az ajándék ideiglenes volt
Azok, akik szerint a gyógyítás ajándékát csak alkalmanként használták, úgy vélik, hogy a bizonyítékok erre a következtetésre vezetnek bennünket. Pál apostol tapasztalatát gyakran használják példaként arra, hogy az ajándék átmeneti volt. Tudjuk, hogy Pál sok embert meggyógyított. Az Apostolok Cselekedetei könyvében ez áll.
Isten pedig szokatlan csodákat tett Pál keze által, úgyhogy még zsebkendőt vagy kötényt is vittek a testéről a betegeknek, és a betegségek elhagyták őket, és a gonosz lelkek kimentek belőlük (ApCsel 19:11-12 NKJV)
Mégis azt találjuk, hogy voltak olyan emberek, akikkel Pál kapcsolatba került, akik nem gyógyultak meg. Egy Trofimus nevű férfit Pál otthagyott, amikor még beteg volt.
Erastus Korinthusban maradt. Trophimus beteg volt, amikor Milétoszban hagytam (2Timóteus 4:20 CEV).
Epaphroditus majdnem meghalt Pál jelenlétében. Tapasztalatáról Pálnak a filippibeliekhez írt levelében olvashatunk. Így szól:
Azt hiszem, vissza kell küldenem hozzátok az én kedves barátomat, Epafroditoszt. Ő ugyanúgy az Úr követője, munkása és katonája, mint én. Te küldted őt, hogy vigyázzon rám, de most már alig várja, hogy láthasson téged. Aggódik, mert hallottad, hogy beteg. Valójában nagyon beteg volt, és majdnem meghalt. De Isten kegyes volt hozzá, és hozzám is, és megóvott attól, hogy szomorúsággal terheljen (Filippi 2:25-27 CEV).”
Pál, aki a gyógyítás ajándékával rendelkezett, valamiért nem gyakorolta azt kedves barátjánál.
Egy másik esetben Timóteusnak azt mondták, hogy ne látogassa meg a gyógyítás ajándékával rendelkező személyt, hanem inkább vegyen bort testi gyengeségeire.
Ne csak vizet igyál. Vegyél egy kis bort, hogy segítsen a gyomorpanaszaidon és a többi betegségeden, amivel mindig küzdesz (1Timóteus 5:23 CEV).
Miért nem hívtál gyógyítót Timóteusnak?
Az a gondolat, hogy a gyógyítás ajándéka csupán átmeneti volt, további támogatást kaphat azzal, amit Jakab írt a hívőknek.
Van köztetek valaki bajban? Az imádkozzon. Van valaki, aki boldog? Énekeljenek dicsőítő énekeket. Van köztetek valaki beteg? Hívják a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak értük, és kenjék meg őket olajjal az Úr nevében. És a hitben felajánlott ima meggyógyítja őket; az Úr feltámasztja őket. Ha vétkeztek, megbocsátást nyernek (Jakab 5:13-15 TNIV).”
Azt találjuk, hogy azt mondta a beteg hívőknek, hogy inkább a vénekhez menjenek, minthogy hitgyógyítót keressenek. Ez arra utalhat, hogy a gyógyítók nem használhatták mindig akkor és ott az ajándékukat, amikor és ahol csak akarták.
Ebből sokan arra következtettek, hogy az ajándék csak ideiglenes volt. Így az az egyén, aki egy adott alkalommal gyakorolta a gyógyítás ajándékát, nem feltétlenül tudta azt más alkalmakkor is használni.
Nem mindenki ért egyet a gyógyítás ajándékának ezzel a nézetével
Bár ez egy népszerű magyarázat a “gyógyítások ajándékának” jelentésére, nem mindenki fogadja el. Egyrészt, amikor Pál a rómaiakhoz írt, arról tett bizonyságot, hogy a csodák mindenütt vele voltak, ahová csak ment:
Mert nem merek beszélni semmit azok közül, amelyeket Krisztus nem vitt véghez általam, szóval és tettel, hogy engedelmességre bírja a pogányokat – hatalmas jelekkel és csodákkal, Isten Lelkének ereje által, hogy Jeruzsálemtől Jeruzsálemig és köröskörül egészen Illyricumig teljesen hirdettem a Krisztus evangéliumát (Róm 15:18-19 NKJV).
A következtetés itt úgy tűnik, az, hogy bárhol és bármikor gyakorolhatta ezt az ajándékot. Ez a kijelentés azonban lehet, hogy csupán azt jelenti, hogy az ajándék mindig vele volt, bárhová is ment. Nem feltétlenül kell feltételeznünk, hogy akkor gyakorolhatta, amikor csak akarta.
Persze, ha Pál akkor gyakorolhatta az ajándékot, amikor csak akarta, akkor felmerül a probléma, hogy miért nem gyakorolta azt Epafroditusszal, Trophimusszal vagy éppen önmagával. Sőt, a saját gyengeségéről is írt a galatáknak:
Tudjátok, hogy testi gyengeség miatt hirdettem nektek először az evangéliumot (Galata 4:13 NKJV).
Ez a kérdés továbbra is vita tárgya a bibliahívők között.
A gyógyítás ajándékának megértése
Bár vannak dolgok, amelyeket nem tudunk a “gyógyítás ajándékáról”, mégis van néhány megállapítás, amit tehetünk erről a különleges ajándékról.
Ez nem orvosi tudás
Vannak keresztények, akik úgy vélik, hogy a gyógyítás ajándéka az orvosi művészet gyakorlása. Nem hiszik, hogy bármi természetfeletti dologról van szó. Ez a szemlélet úgy véli, hogy az ajándék ma is jelen van azoknál, akik orvosok.
A gyógyítás ajándéka azonban, ahogyan a Szentírás felsorolja, nem ugyanaz, mint az orvosi tudás vagy bizonyos gyakorlatok, amelyek segítenek a beteg embereken. Ezek az ajándékok inkább természetfeletti képességek arra, hogy valakit egészségesen helyreállítsanak; ezek olyan cselekedetek, amelyek teljes egészében Istentől származnak. Maga Isten mondta:
Mert én vagyok az Úr, aki meggyógyít titeket (2Mózes 15:26 NIV).
Az Úr az, aki végső soron gyógyít.
A gyógyítás nem ugyanaz, mint a csodák ajándéka
A gyógyítás ajándéka nem ugyanaz, mint a csodák ajándéka. A csodák ajándéka sokkal szélesebb körű ajándék. Valójában Isten hatalmas tetteinek széles skáláját tartalmazza. A csodák ajándéka átfedésben van a gyógyítás ajándékával. Következésképpen helytelen egyenlőségjelet tenni közéjük.”
Az emberek természetfeletti módon gyógyultak meg, miután Jézus felment a mennybe
A gyógyító csodák nem korlátozódtak Jézus földi szolgálatára. Valójában számos példát találunk arra, hogy a gyógyítás ajándékát Jézus mennybemenetele után is gyakorolták. A következő példákat említhetjük:
Péter számos alkalommal gyógyított embereket
Péter apostol több alkalommal is gyakorolta a gyógyítás ajándékát. Az egyik ilyen epizód egy sánta emberrel történt. Az Apostolok Cselekedeteiben a következő beszámolót olvassuk:
Péter azonban így szólt: “Nincs ezüstöm és aranyam, de amim van, azt nektek adom: A Názáreti Jézus Krisztus nevében – járj!” És megragadta őt a jobb kezénél fogva, és felemelte; és azonnal megerősödött a lába és a bokája. Egy ugrással felegyenesedett, és járni kezdett; és bement velük együtt a templomba, járva és ugrálva, és dicsérve Istent (ApCsel 3:6-8 NASB).”
Itt azt látjuk, hogy Péter gyakorolja a gyógyítás ajándékát, amikor ez az ember azonnal meggyógyult.
Egy másik esetben Péter meggyógyított egy Aeneas nevű embert. Erről később olvashatunk az Apostolok Cselekedeteiben. A Biblia ezt mondja:
Miközben Péter az országot járta, meglátogatta az Úr népét, akik Lyddában éltek. Ott talált egy Aeneas nevű férfit, aki lebénult, és már nyolc éve ágyhoz volt kötve. “Aeneas – mondta neki Péter -, Jézus Krisztus meggyógyít téged. Kelj fel, és tekerd fel a szőnyegedet”. Aeneas azonnal felállt. Mindazok, akik Lyddában és Sharonban éltek, meglátták őt, és az Úrhoz fordultak. (ApCsel 9:32-35 TNIV).
Ismét a gyógyítás természetfeletti ajándékát gyakorolta ez az apostol.
Péter egy Dorkasz vagy Tábita nevű asszonyt is visszahozott a halálból. Ez a beszámoló szintén fel van jegyezve az Apostolok Cselekedeteinek könyvében. Így szól:
Volt Joppéban egy Tabitának (ami görögül Dorkasz) nevezett hívő. Mindig kedves dolgokat tett másokért és segített a szegényeken. Ez idő tájt megbetegedett és meghalt. Barátai előkészítették őt a temetésre, és egy emeleti szobában fektették le. De hallották, hogy Péter a közelben, Lyddában van, ezért elküldtek két férfit, hogy könyörögjenek neki: “Kérlek, gyere minél hamarabb!”. Péter tehát visszatért velük; és amint megérkezett, bevitték az emeleti szobába. A szoba tele volt özvegyasszonyokkal, akik sírtak, és megmutatták neki a kabátokat és más ruhadarabokat, amelyeket Dorkász készített nekik (ApCsel 9:36-39 NLT).”
Péter nyilvánvalóan rendelkezett ezzel a gyógyító képességgel.”
István, a diakónus, csodákat tett
A mártír István, aki nem volt apostol, szintén “jeleket és csodákat” tett. Az Apostolok Cselekedeteinek könyve a következőket jegyzi fel:
István, tele kegyelemmel és hatalommal, nagy csodákat és jeleket tett a nép között (ApCsel 6:8 NRSV).
Bár a gyógyítás nincs külön felsorolva azon jelek között, amelyeket István tett, valószínű, hogy ez magában foglalta a csodás gyógyítást is.
Pál és Barnabás képes volt gyógyítani az embereket
Pálról és Barnabásról azt mondják, hogy jeleket és csodákat tettek azok között, akikkel együtt szolgáltak. A Biblia azt mondja:
Ezért sokáig beszéltek ott bátran, az Úrra támaszkodva, aki bizonyságot tett kegyelmének igéjéről, megadva, hogy jelek és csodák történjenek a kezük által (ApCsel 14:3 NASB).
Isten jeleket és csodákat tett rajtuk keresztül.
Konkrétan azt mondják nekünk, hogy Pál apostol embereket gyógyított. A Biblia így számol be a Lystra városában történtekről:
Lystrában ült egy ember, aki nem tudta használni a lábát, és soha nem tudott járni, mert születésétől fogva nyomorék volt. Hallgatta Pál beszédét. Pál pedig, amikor figyelmesen ránézett, és látta, hogy hisz a gyógyulásban, nagy hangon így szólt: “Állj egyenesen a lábadra”. És az ember felállt, és járni kezdett (ApCsel 14:8-10 NRSV).”
Az Újszövetségben tehát számos dokumentált gyógyulást találunk Jézus apostolai keze által.
Az emberek csodálkoztak a gyógyító csodákon
A Biblia azt is mondja, hogy az emberek csodálkoztak, amikor az ajándékot gyakorolták. Miután Péter meggyógyított egy bénát, a Biblia a következőket írja le:
Az felugrott, és járni kezdett. Aztán velük együtt bement a templom udvarára, járkált és ugrált, és dicsérte Istent. Amikor az egész nép látta, hogy jár és dicsőíti Istent, felismerték benne ugyanazt az embert, aki korábban koldulva ült a templom kapujánál, amelyet Szépnek hívtak, és csodálkozással és csodálkozással töltötte el őket, hogy mi történt vele (ApCsel 3:8-10 NIV).
A csodák csodálkozást váltottak ki az emberek szemében. Valóban, ilyen típusú eseményeket nem szoktak látni.”
A gyógyulás jele néha hitet váltott ki
Vannak esetek, amikor Isten természetfeletti gyógyítása valakinél azt eredményezte, hogy az emberek hittek Jézusban. Valójában azt találjuk, hogy Jézus egy tisztátalan lelkű ember meggyógyítása arra késztette az embereket, hogy érdeklődjenek a személyazonossága felől. Márk a következő választ jegyzi fel:
Mindnyájan elcsodálkoztak, és folyton kérdezgették egymást: “Mi ez? Egy új tanítás – hatalommal! Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki”. Azonnal híre terjedni kezdett Galilea egész környező vidékén (Márk 1:27,28 NRSV).”
Ez jól mutatja minden gyógyítás célját. Az, hogy szembesítse az embereket Jézus Krisztus állításaival.
Amikor Péter meggyógyított egy Aeneas nevű embert, azt mondja, hogy sokan hittek Krisztusban. Azt olvassuk:
Ott talált egy Aeneas nevű embert, aki már nyolc éve ágyhoz volt kötve, mert megbénult. Péter így szólt hozzá: “Aeneas, Jézus Krisztus meggyógyít téged, kelj fel és ágyazz meg”. Azonnal felállt. És mindazok, akik Lyddában és Sharonban éltek, meglátták őt, és az Úrhoz fordultak. (ApCsel 9:33-35 NASB).”
A gyógyulás jele ebben az esetben hitet váltott ki.
Egy másik alkalommal Péter egy Dorkasz nevű nőt hozott vissza a halálból. Ez is hitet váltott ki az emberekből.
És ez egész Joppéban híre ment, és sokan hittek az Úrban (ApCsel 9:42 ESV).
Voltak esetek, amikor az emberek a hívők által végzett gyógyítások miatt hittek Jézus Krisztusban.
A gyógyítás jelei nem mindig váltottak ki hitet
Bár a gyógyítás jeladomány volt, és a jelek gyakran hitet váltottak ki az emberekből, ez nem mindig volt így. Jézus csodái nem mindig váltották ki az emberekből a hitet. Sőt, egy alkalommal csodatévő erejét az ördögnek tulajdonították. Erről Máté evangéliumában olvashatunk. Azt mondja:
Amikor pedig a farizeusok hallottak a csodáról, azt mondták: “Nem csoda, hogy ki tudja űzni az ördögöket. A Sátántól, az ördögök fejedelmétől kapja a hatalmát.” (Máté 12:24 NLT).”
Ebben az esetben a csoda miatt a vallási vezetők Jézus hatalmát az ördögnek tulajdonították.
Amikor Jézus visszahozta Lázárt a halálból, a vallási vezetők még elszántabban akarták megölni őt. A Biblia azt mondja:
Ekkor a zsidók nagy tömege megtudta, hogy ott van. Nemcsak Jézus miatt jöttek, hanem azért is, hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halálból. Ezért a főpapok úgy döntöttek, hogy Lázárt is megölik… (János 12:9, 10 HCSB).
Figyeljük meg, hogy ezek az emberek nemcsak Jézust akarták megölni, hanem Lázárt is.
Lystrában Pál meggyógyított egy embert, aki egész életében nyomorék volt. A Biblia megmagyarázza, mi történt:
Lystrában ült egy ember, akinek nyomorék volt a lába, aki születésétől fogva sánta volt, és soha nem járt. Hallgatta Pál beszédét. Pál egyenesen ránézett, látta, hogy van hite a gyógyuláshoz, és így kiáltott: “Állj fel a lábadra!”. Erre az ember felugrott, és járni kezdett (ApCsel 14:8-10 NIV).
Az emberek Pált és Barnabást isteneknek tartották, és áldozni akartak nekik.
Amikor a tömeg látta, hogy Pál mit tett, a lyukasiai nyelven így kiáltoztak: “Az istenek emberi alakban jöttek le hozzánk!”. Barnabást Zeusznak, Pált pedig Hermésznek nevezték, mert ő volt a fő szónok. Zeusz papja, akinek temploma a városon kívül volt, bikákat és koszorúkat hozott a város kapujához, mert ő és a tömeg áldozatot akart nekik bemutatni (ApCsel 14:11-12 NIV).
Ez az imádat azonban nem tartott sokáig.
Végül az emberek Pál ellen fordultak. Olvassuk, mi történt hamarosan.
Most néhány zsidó érkezett Antiókhiából és Ikoniumból, és gyilkos tömeggé változtatták a tömeget. Megkövezték Pált, és kivonszolták a városból, látszólag holtan (ApCsel 14:19 NLT).
A csodás gyógyulások tehát nem mindig eredményeznek megtérést. Volt, amikor éppen ellenkező reakciót váltott ki.”
Egyesek szerint az ajándék ma már nem adatik
Ahogy korábban említettük, sok keresztény úgy véli, hogy az isteni gyógyítás kifejezetten Isten Igéjének megerősítése céljából történt, mielőtt az Újszövetség elkészült volna. Miután az Újszövetség elkészült, az ajándékot visszavonták. Ezért csak korlátozottan és korlátozott ideig volt használható. A sok jelajándék között volt, amelyeket Isten Igéjének megerősítésére adtak az Újszövetség befejezése előtt.”
Mások szerint az ajándék a mai napig megmaradt
Vannak, akik ezt másképp látják. Rámutatnak arra, hogy sehol sincs kifejezetten kijelentve, hogy a gyógyítás ajándéka csak korlátozott ideig volt érvényes. Akik ezt a nézetet vallják, azt állítják, hogy a bizonyítás terhe azokat terheli, akik azt állítják, hogy Isten már nem adja ezt az ajándékot. Azt is állítják, hogy az egyház történetében voltak olyanok, akiknek megadatott a gyógyítás ajándéka. Azt is állítják, hogy ma is vannak olyan emberek, akik megkapták az Úrtól ezt a természetfeletti ajándékot.
Összefoglalva azt találjuk, hogy a gyógyítás ajándéka a korai egyházban bizonyos Jézus Krisztus-hívőknek adatott. Az, hogy ma is adják-e ezt a képességet kiválasztott egyéneknek, vagy visszavonták, vita tárgyát képezi.
Összefoglaló – 17. kérdés Mi a gyógyítás ajándéka?
A gyógyítás képessége Jézus csodálatos szolgálatának része volt. Ehhez kétség sem férhet. Ráadásul miután Urunk felment a mennybe, azt találjuk, hogy gyógyító csodák még mindig történtek. Ezek az Ő hatalma révén történtek, amelyet a korai egyház egyes tagjainak adott. Az Újszövetség számos ilyen gyógyító csodát dokumentál. Gyógyító csodákat jegyeztek fel Péterről, Istvánról, Pálról és Barnabásról. Ezzel a bizonyos lelki ajándékkal kapcsolatban több dologra is ki kell térnünk.
Először is azt találjuk, hogy Pál a lelki ajándékok felsorolásában a gyógyítás “ajándékairól” írt. Szó szerint a “gyógyítások ajándékairól” van szó. Ezt a kifejezést többféleképpen értelmezték.
Egyesek úgy gondolják, hogy különböző típusú betegségekre utal, amelyek felett a gyógyítóknak hatalmuk volt. Más szóval, az egyik ember meg tudta gyógyítani a vakságot, míg egy másik gyógyítónak megvolt a képessége a süketek gyógyítására. Mégis azt találjuk, hogy azok, akik a Szentírásban gyógyítottak, nem korlátozódtak arra a betegségre, amelyben gyógyítani tudtak. Más szóval, bármilyen betegséget vagy gyengeséget meg tudtak gyógyítani, amellyel kapcsolatba kerültek.”
Van olyan nézet is, amely szerint ez a gyógyítás különböző módszereire utal. Az egyik gyógyító egy bizonyos módszert alkalmazna, míg egy másik gyógyító egy másik módszert. Ez azonban nem illik össze azzal, amit az Újszövetségben találunk. Valójában minden gyógyító többféle módszert is alkalmazhatott, beleértve a közvetlen parancsokat, valamint a személy megérintését.”
Van az a nézet, amely azt hangsúlyozta, hogy a gyógyító ajándékok ideiglenesek. Más szóval, aki a gyógyítás ajándékával rendelkezett, nem gyakorolhatta azt, amikor és ahol csak akarta. Csak bizonyos alkalmakkor nyilvánult meg az ajándék. Ezért beszélnek róla többes számban úgy, hogy “a gyógyítás ajándékai.”
Akik ezt a nézetet vallják, általában a gyógyítást az ideiglenes jeladományok egyikének tekintik. Arra a tényre mutatnak rá, hogy Pál, aki rendelkezett a gyógyítás ajándékával, nem gyakorolhatta azt, amikor és ahol csak akarta. Valóban nem tudta meggyógyítani sem a barátját, Epafroditoszt, sem egy Trophimus nevű férfit. Saját magát sem tudta meggyógyítani. Ráadásul azt mondta Timóteusnak, hogy folytonos betegségei miatt vegyen bort, ahelyett, hogy arra buzdította volna, hogy keressen fel valakit, aki rendelkezik a gyógyítás ajándékával. Ez megmagyarázhatja, hogy Jakab miért mondta a betegnek, hogy hívja a gyülekezet véneit imára. A gyógyító ajándékkal rendelkezők nem gyakorolhatták azt minden alkalommal.
Vannak, akik nem értenek egyet ezzel a nézettel. Ők Pálnak a rómaiakhoz írt kijelentésére mutatnak rá, amely mintha azt mondaná, hogy a gyógyító képessége mindenhová magával vitte, ahol szolgált. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy minden alkalommal képes volt gyógyítani. Valójában csupán azt mondja, hogy az ajándék lehetséges használata mindig rendelkezésre állt.”
Bár vannak dolgok a gyógyítás ajándékával kapcsolatban, amelyeket nem tudunk, van néhány dolog, amiben biztosak lehetünk. Egyrészt, bár a természetfeletti gyógyítás képessége csoda, ez nem azonos a csodatétel ajándékával. Sőt, ez egy tágabb kategória. A gyógyítás a csodák egyik sajátos kifejezési formája.
A gyógyítás ajándéka sem tévesztendő össze az orvosi tudással. Valójában az Újszövetségben feljegyzett gyógyulások természetfeletti események voltak. Más szóval, természetes eszközökkel nem lehetett megmagyarázni őket.
Időnként ezek a gyógyulások arra késztették az embereket, hogy higgyenek Jézusban. Felismerték a természetfeletti természeti erőt, amely a gyógyulás mögött állt.
Máskor azonban elutasították Jézus Krisztus üzenetét. Ez újabb bizonyítéka annak, hogy a jelek és csodák nem elegendőek ahhoz, hogy valakit hitre bírjanak.
A keresztények megosztottak abban a kérdésben, hogy ez az ajándék ma is működik-e. Sokan vannak, akik úgy vélik, hogy a gyógyítás a jelajándékok közé tartozott. Ezeket a különleges ajándékokat a keresztények első nemzedékének adták, hogy megerősítsék Isten kimondott szavát. Miután azonban az Újszövetséget írásba foglalták, a gyógyítás ajándéka a többi jelajándékkal együtt szükségtelenné vált.
Mások úgy vélik, hogy ez az ajándék az egyház korszakának időtartamára szól. Így ma is kellene találnunk olyan embereket, akiknek megadatott ez a természetfeletti képesség.