Az elítélés utáni jogorvoslatok
I. RÉSZ >Általános alapelvek
Szabály 22-1.1. Egyetlen, átfogó, elítélés utáni jogorvoslat
Az elítélő ítélet érvényességének, illetve az elítélő ítéleten alapuló őrizet vagy felügyelet jogszerűségének elítélés utáni felülvizsgálatára egyetlen átfogó jogorvoslatot kell biztosítani. A jogorvoslatnak fel kell ölelnie minden ténybeli vagy jogi természetű igényt, és elsőbbséget kell élveznie az ilyen igények eldöntésére szolgáló bármely meglévő eljárással vagy eljárással szemben. 22-1.2. szabvány. Az eljárás jellegeAz ítélethozatalt követő jogorvoslat eljárási jellemzőinek meg kell felelniük a jogorvoslat céljainak. Bár a büntetőeljárás utáni eljárás elkülönül az eredeti büntetőeljárástól, a büntetőeljárás utáni szakasz az eredeti eljárás kiterjesztése, és amennyire lehetséges, kapcsolódnia kell ahhoz.
22-1.3. norma. Megfelelő felek; az alperes jogi képviselője
(a) A postconviction eljárásban a kérelmező félnek a jogorvoslatot kérő személynek kell lennie, aki a saját nevében jár el. Az alperesnek annak a szervezetnek kell lennie, amelynek nevében az eredeti büntetőeljárást indították, például állam, nép, államközösség vagy az Amerikai Egyesült Államok.
(b) Az elítélés utáni enyhítés iránti kérelem megválaszolásáért elsődlegesen felelős jogi képviselőnek a büntető igazságszolgáltatásért felelős tisztviselőnek kell lennie, például a főügyésznek vagy a helyi ügyésznek, aki a kormányt az eredeti büntetőeljárásban képviselte.
22-1.4. norma. Joghatóság és helyszín; a bírák kijelölése
(a) Az eredeti eljárást az elítélés utáni jogorvoslat iránti kérelmek elbírálására az általános büntetőjogi joghatósággal rendelkező elsőfokú bíróságnak kell lefolytatnia.
(b) Az elítélés utáni jogorvoslat iránti keresetet annál a bíróságnál kell benyújtani, ahol a kérelmező megtámadott elítélését és büntetését meghozták. A folyamatban lévő ügy hatékony kezelése érdekében a bíróságot fel kell hatalmazni arra, hogy rendkívüli körülmények között az államon belül bárhol lefolytathassa az eljárást. Ezen túlmenően rendelkezni kell az ügy más bírósághoz történő áthelyezéséről, ha ez a felek kényelme vagy az eljárás indokolatlan sérelmeinek elkerülése érdekében indokolt.
(c) Sem az olyan általános szabály, amely előnyben részesíti, sem az olyan szabály, amely elutasítja a büntetőeljárás utáni kérelemnek ugyanahhoz az eljáró bíróhoz történő benyújtását, aki eredetileg elnökölt, nem egyértelműen előnyös. Ha a szabály vagy a gyakorlat szerint a rendes kijelölés ugyanazon bíróhoz kerül elfogadásra, akkor olyan deklarált politikának kell lennie, amely lehetővé teszi a bíró számára, hogy egy adott ügyben szabadon felmentse magát, függetlenül attól, hogy formálisan kizárva van-e vagy sem.
II. rész AZ UTÓBBI ELJÁRÁS HATÓKÖRE
22-2.1. norma. A felölelt jogorvoslati okok
Az ítélethozatalt követő eljárásnak kellően széles körűnek kell lennie ahhoz, hogy jogorvoslatot nyújtson:
(a) az elítélő ítéletet és büntetést megtámadó érdemi követelésekre, beleértve a megismerhető követeléseket is:(i) hogy az ítéletet az Egyesült Államok alkotmányának vagy az ítélet meghozatalának helye szerinti állam alkotmányának vagy törvényeinek megsértésével hozták meg, illetve a büntetést kiszabták;
(ii) hogy a kérelmezőt olyan törvény alapján ítélték el, amely sérti az Egyesült Államok alkotmányát vagy az ítélet meghozatalának helye szerinti állam alkotmányát, vagy hogy a magatartás, amely miatt a kérelmezőt üldözték, alkotmányosan védett;
(iii) hogy az ítéletet hozó bíróságnak nem volt joghatósága a kérelmező személye vagy az ügy tárgya felett;
(iv) hogy a kiszabott büntetés meghaladta a törvény által engedélyezett maximális büntetési tételt, vagy egyébként nincs összhangban a törvény által engedélyezett büntetéssel;
(v) hogy olyan lényeges tényekre vonatkozó bizonyítékok állnak fenn, amelyeket az elítéléshez és a büntetés kiszabásához vezető eljárásban korábban nem mutattak be és nem hallgattak meg, és a kellő gondossággal eljárva nem is lehetett volna, és amelyek most az elítélés vagy a büntetés hatályon kívül helyezését teszik szükségessé;
(vi) a kérelmező elítéléséhez vagy büntetéséhez vezető eljárásban alkalmazott jelentős anyagi vagy eljárási jogi változás történt, amennyiben elegendő ok áll fenn a megváltozott jogi norma visszamenőleges hatályú alkalmazására;
(b) az elítélő ítéleten alapuló őrizet vagy korlátozás jogszerűségét vitató érdemi kérelmek esetében, beleértve a büntetés teljes letöltésére, illetve a feltételes szabadságra bocsátás vagy próbaidő vagy feltételes szabadságra bocsátás jogellenes visszavonására vonatkozó kérelmeket.
Szabvány 22-2.2. Az elítélés utáni enyhítés iránti kérelmek idő előtti benyújtása; elhalasztott fellebbezések
(a) Ha az elítélés utáni enyhítés iránti kérelmet az elítélő ítélet és büntetés elleni fellebbezésre nyitva álló határidő lejárta előtt nyújtják be, az eljáró bíróságnak hatáskörrel kell rendelkeznie arra, hogy a fellebbezés benyújtásának határidejét az elítélés utáni eljárás befejezéséig meghosszabbítsa. Ha az elítélés utáni jogorvoslat iránti kérelmet akkor nyújtják be, amikor az elítélő ítélet és büntetés elleni fellebbezés folyamatban van, a fellebbviteli bíróságnak hatáskörrel kell rendelkeznie arra, hogy a fellebbezést az elítélés utáni eljárás befejezéséig felfüggessze, vagy hogy az elítélés utáni eljárást azonnal áttegye a fellebbviteli bírósághoz. Az eljáró bíróságnak vagy a fellebbviteli bíróságnak gyakorolnia kell ezeket a hatásköröket annak érdekében, hogy lehetővé tegye az elítélő ítélet és büntetés ellen benyújtott fellebbezés és az ítélet ellen benyújtott fellebbezés egyidejű elbírálását, amennyiben a fellebbezések egyesítése hozzájárulna a büntető igazságszolgáltatás rendezett működéséhez.
(b) Ha az elítélés utáni jogorvoslat állítólagos indokai a fellebbviteli eljárás hibájára vonatkoznak, a fellebbviteli bíróságnak hatáskörrel kell rendelkeznie arra, hogy az elhalasztott fellebbezést a fellebbezés megindítására vonatkozó rendes határidők figyelembevétele nélkül tárgyalja, ha ez a leggyorsabb eljárás. Ha az elhalasztott fellebbezés engedélyezése iránti kérelem a jegyzőkönyvön kívüli kérdéseket vet fel, vagy ha bármely más okból célszerűbbnek tűnik az állításokat egy elítélés utáni eljárásban megvizsgálni, a fellebbviteli bíróságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az ügyet további eljárásra visszautalja az illetékes elsőfokú bíróságnak.
22-2.3. norma. Elzárás követelménye
A büntetőítélet érvényességét nem támadó kereset kivételével az elítélés utáni jogorvoslat elérhetőségét nem szabad attól függővé tenni, hogy a kérelmező támadja-e az éppen letöltendő szabadságvesztés büntetést vagy más jelenlegi korlátozást. Az érvénytelen elítélés és büntetés elleni jogorvoslathoz való jognak fenn kellene állnia:
(a) akkor is, ha a kérelmező még nem kezdte meg a megtámadott büntetés letöltését;
(b) akkor is, ha a kérelmező a megtámadott büntetést már teljes egészében letöltötte; vagy
(c) akkor is, ha a megtámadott büntetés nem börtönbüntetésre kötelezte a kérelmezőt, hanem pénzbüntetés, próbaidőre felfüggesztett vagy felfüggesztett büntetés volt.
Szabály 22-2.4. Elévülés; eljárási visszaélés; elévült követelések
(a) A büntetőítéletek büntetőítélet utáni felülvizsgálatát kizáró elévülési határidőként meghatározott időtartam nem megalapozott.
(b) Az a személy, akinek a büntetőítélet utáni jogorvoslatra vonatkozó követelése megalapozott vagy megalapozott, és aki szándékosan vagy megbocsáthatatlanul visszatartja e követelés előterjesztését egy olyan esemény bekövetkezéséig, amelyről úgy véli, hogy megakadályozza a sikeres újratárgyalást vagy az elmarasztaló hiba kijavítását, eljárási visszaélést követ el. Az eljárással való visszaélésnek olyan megerősítő védekezésnek kellene lennie, amelyre az államnak kifejezetten hivatkoznia kell, és amelyet bizonyítania kell. Az eljárással való visszaélést elkövető kérelmezőtől megtagadható a jogorvoslat.
(c) Amennyiben a kérelmező a megtámadott büntetés letöltését már befejezte, és késedelmesen kéri a büntetőeljárás utáni jogorvoslatot, rá hárulhat az ilyen jogorvoslat jelenlegi szükségességének bizonyítására vonatkozó teher. A jelenlegi szükséglet elégséges bizonyítása akkor valósul meg, ha:
(i) a kérelmező ellen büntetőeljárás folyik vagy elítélték, és a megtámadott ítélet vagy büntetés tényező lehet vagy volt a jelenlegi bűncselekményre vonatkozó ítélet meghozatalában;
(ii) a kérelmező hátrányos helyzetbe kerülhet a későbbi büntetés alapján történő feltételes szabadságra bocsátás elnyerésében; vagy
(iii) a kérelmező a megtámadott ítéletből eredő polgári jogi fogyatékosság alatt áll, amely megakadályozza őt egy kívánt és egyébként megvalósítható tevékenységben vagy tevékenységben.
III. RÉSZ. A KÉRELEM: ELŐKÉSZÍTÉS, BEADÁS ÉS SZÁLLÍTÁS
22-3.1. szabvány. A jogorvoslati kérelmek előkészítése; a kérelmezők rendelkezésére álló források
(a) Minden államnak létre kell hoznia egy olyan rendszert, amelynek révén azok a személyek, akiknek alapjuk lehet a büntetőeljárás utáni enyhítésre, és akik nem tudnak megfelelő jogi tanácsadót fizetni, megkapják a szükséges segítséget a büntetőeljárás utáni enyhítés iránti kérelmük lehetséges megalapozottságának értékeléséhez, valamint a kérelmek elkészítéséhez és benyújtásához, amelyekben olyan követelések szerepelnek, amelyek alapján az ilyen enyhítés megítélhető. Optimális esetben az államnak támogatnia kellene egy olyan jogi szolgáltató ügynökséget, amely azzal a feladattal van megbízva, hogy tanácsot adjon a személyeknek a törvényes jogaikról, és képviselje azokat a személyeket, akik e jogaik érvényesítését kérik a büntetőeljárás utáni eljárásban. Csak abban az esetben, ha megfelelő jogi tanácsadás nem áll rendelkezésre, az államnak alternatív forrásokat kell biztosítania, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a személyek pro se tegyék meg az első jogi lépéseket a büntetőeljárás utáni eljárásban.
(b) A börtönben fogva tartott személyek számára az államnak tanácsadási szolgáltatásokat kell biztosítania, hogy a fogvatartottaknak magánúton és egyénileg tanácsot adjanak a büntetőeljárás utáni enyhítés iránti kérelmek érvényességéről vagy érvénytelenségéről. A következő lépések jöhetnek szóba:
(i) egy jogi szolgáltatási iroda vagy egy jogi szolgáltatási ügynökség kirendeltsége, amelyet állandóan a szabadságvesztés-büntetés-végrehajtási intézetek fogvatartottjainak segítésére jelölnek ki, de amely adminisztratív szempontból elkülönül a szabadságvesztés-büntetés-végrehajtási személyzet egészétől; vagy
(ii) ügyvédek vagy szakmailag felügyelt joghallgatók rendszeres látogatási programja egy olyan ügynökséggel kötött megállapodás alapján, mint egy ügyvédi kamara vagy egy jogi iskola.
A börtönben működő jogi szolgáltató ügynökségnek vagy azoknak, akik a fogvatartottak tanácsadás céljából látogatják a börtönt, a fogvatartottak bírósági eljárásokban való képviseletét is biztosítaniuk kell.
(c) Az államnak elérhetővé kell tennie a fogvatartottak számára a jogi jogaikkal kapcsolatos oktatási szolgáltatásokat. Kifejezetten a börtönlakók számára készített és számukra érthetően megfogalmazott nyomtatott anyagok, amelyek felvázolják a büntetőeljárás utáni jogorvoslat elismert indokait és a jogi kérdésekkel kapcsolatban bárki számára rendelkezésre álló forrásokat, a legkívánatosabbak. Alternatív megoldásként a büntetőjoggal és büntetőeljárással, valamint a vonatkozó alkotmányos rendelkezésekkel kapcsolatos szabványos jogi referenciaanyagok megfelelő gyűjteményének a börtönkönyvtár részét kell képeznie.
22-3.2. szabvány. Szabványosított kérelemnyomtatványok
Szabványosított kérelemnyomtatványt kell rendelkezésre bocsátani, hogy segítse azokat a személyeket, akik nem tudnak vagy nem kapnak ügyvédi segítséget az ítélet utáni enyhítés iránti kérelmek elkészítésében.
Szabvány 22-3.3. Hamis állításokat tartalmazó kérelmek; igazolási kötelezettség
(a) A büntetés utáni enyhítés iránti kérelmeket igazolni kell, a hamis tanúzás vagy hamis eskütétel tudatos valótlanságra vonatkozó törvény hatálya alatt.
(b) A fogvatartottak számára könnyen hozzáférhetővé kell tenni közjegyzőt vagy más, eskütételre jogosult tisztviselőt.
Szabvány 22-3.4. Igazoló eskü alatt tett nyilatkozatok; a tényállítások bizonyítására szolgáló bizonyítékforrások
A kérelem iktatásának feltételeként nem ésszerű megkövetelni a kérelmezőtől, hogy harmadik felek eskü alatt tett nyilatkozatait nyújtsa be a büntetőeljárás utáni enyhítés iránti kérelmének alátámasztására. A kérelmezőtől azt sem lehet megkövetelni, hogy a kérelemben nyilatkozzon arról, hogyan kívánja bizonyítani a lényeges tényállításokat.
Szabály 22-3.5. Beadványozási díj; esetleges költségviselési kötelezettség
(a) Az utólagos jogorvoslat iránti kérelem iktatásának nem lehet feltétele a beadványozási díj vagy más pénzügyi követelmény.
(b) A bíróság joghatóságának igénybevétele az utólagos jogorvoslatra nem járhat azzal a kockázattal, hogy a kérelmezőre pénzügyi kötelezettséget rónak ki költségek vagy hasonlók megállapítása révén.
IV. rész. A KÉRELMEK FELDOLGOZÁSA
22-4.1. szabvány. Bírói felelősség a végzésekért; bírák és bírósági alkalmazottak
(a) Minden végzést bíráknak kell meghozniuk, akik viselik és elismerik a felelősséget az ítéletekért. A magisztrátusok vagy más igazságügyi alkalmazottak előzetes vizsgálatokhoz való felhasználása helyénvaló, és ezt kifejezetten engedélyezni kell. A kérelmet nem szabad közigazgatási vagy nem bírói személyzetnek elintéznie, akár az iktatás megtagadásával, akár más módon, a bíróság rendelkezése nélkül.
(b) A kérelmek végleges elintézését a legkorábbi szakaszban kell elvégezni, amely összhangban van azzal a céllal, hogy a követelésekről a mögöttes érdemük alapján, és ne formai vagy technikai okok alapján döntsenek.
22-4.2. szabvány. A keresetlevél előzetes bírósági vizsgálata a válaszadás előtt
(a) Kerülni kell azt a szabályt vagy rutinszerű gyakorlatot, amely szerint a bíróság a büntetőeljárást követően benyújtott kérelmeket az állítások elégséges voltának megállapítása céljából bírálja el.
(b) Ha a kérelem előzetes bírói értékelése várható, mielőtt az alperes válaszol vagy indítványokat nyújt be, a végleges elutasító végzést csak félreérthetetlenül komolytalan állítások esetén kell meghozni.
22-4.3. norma. Ügyvéd kijelölése
(a) A megfelelő képviseletet megfizetni nem tudó kérelmezők számára ügyvédet kell biztosítani. Az ilyen, börtönben fogva tartott kérelmezők számára a jogi segítségnyújtást elsősorban az intézmény fogvatartottjai számára nyújtott szolgáltatások révén kell biztosítani. E szolgáltatásoknak ki kell terjedniük a bírósági eljárásokban való képviseletre is. Ha a kérelmezők bármilyen okból ügyvéd nélkül járnak el, azok számára, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy saját ügyvédet fogadjanak, ügyvédet kell kirendelni. Ha a kérelmezők képviseletére magánügyvédet jelölnek ki, szolgáltatásaikat közpénzekből kell megtéríteni.
(b) A kirendelt ügyvédnek a kérelmező számára jogszerűen rendelkezésre álló fellebbviteli eljárások során is szolgálnia kell.
22-4.4. szabvány. Válaszos beadványok; naptári prioritás; óvadék; végrehajtás felfüggesztése; a beadványok alapján hozott ítélet
(a) A gyors válaszos beadványokat a szokásos válaszadási határidőt meghatározó bírósági szabályban kell előírni, úgy, hogy a válasz teljes mértékben és tisztességesen megfeleljen a keresetlevélben foglalt állításoknak. Amennyiben a korábbi eljárásokról készült jegyzőkönyvek segítenék a bíróságot abban, hogy megértse az állítások jellegét, az alperes ügyvédjének a vonatkozó részeket meg kell adnia, amennyiben azokat nem csatolták a keresetlevélhez.
(b) Az állam gyors válaszadásának követelménye mellett, ha a kérelmezőket halálbüntetés hatálya alatt tartják fogva, vagy ha más ok is indokolja a gyorsítást, a bíróságoknak megfelelő naptári prioritást kell biztosítaniuk az ítélet utáni enyhítés iránti kérelmek elbírálására.
(c) A bíróságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük arra, hogy a végrehajtást felfüggeszthessék, vagy megfelelő esetekben a kérelmezőket óvadék ellenében vagy megfelelő biztosíték ellenében szabadlábra helyezzék, amíg a büntetőeljárás utáni enyhítés iránti kérelmekről jogerősen döntenek.
(d) A kérelem és a válasz fényében a bíróság helyt adhat a beadványok alapján történő ítélethozatalra irányuló kérelemnek, ha nincs lényeges ténykérdés.
22-4.5. norma. Felfedezés; gyorsított határozathozatal kibővített jegyzőkönyv alapján, teljes bizonyítási tárgyalás nélkül
(a) A kifejezetten a büntetőeljárásokhoz igazított felderítési technikákat a ténykérdések feltárása és szűkítése révén kell felhasználni az ügynek a határozathozatal felé történő előmozdítása érdekében. A feltárási eljárás eredményeit fel kell használni annak eldöntésére, hogy a gyorsított eljárásban történő tárgyalás megfelelő-e, vagy a lényeges ténykérdések eldöntéséhez teljes körű bizonyítási meghallgatásra van szükség.(i) Engedélyezni kell az őrizetben lévő kérelmezők börtönben történő kihallgatását, hogy teljesebben kifejthessék állításaik alapját és azok lehetséges bizonyítási alátámasztását. Az ilyen kihallgatások lehetnek szóbeli vagy írásbeli kérdőívek alapján.
(ii) Hatékony eljárást kell kialakítani az iratok – beleértve az eredeti tárgyalás jegyzőkönyvének vonatkozó részeit – vagy tárgyi eszközök bemutatására, a tanúk kihallgatására, valamint a beismerési kérelmek vagy írásbeli kérdőívek kézbesítésére az ellenérdekű fél részére.
(iii) A különböző felfedési technikák alkalmazását ebben az összefüggésben folyamatos bírósági felügyelet alá kell helyezni. A felhasználás előtt helyénvaló lehet a nyomós ok bizonyításának követelménye.
(iv) A felderítés költségeit, amennyiben a kérelmezők rászorultak, az államnak kell viselnie.
(b) A büntetőeljárás utáni enyhítés iránti kérelmet bizonyítási tárgyalás nélkül kell elbírálni, ha nincsenek lényeges tényekre vonatkozó megoldatlan kérdések, vagy ha az ügyet elfogadott tényállás alapján terjesztik elő. Ha az ügy nem dönthető el teljes körűen bizonyítási tárgyalás nélkül, a bíróságnak meg kell határoznia, hogy mely lényeges tényállásbeli kérdések maradnak vitásak.
Szabály 22-4.6. Teljes bizonyítási tárgyalás; a kérelmező jelenléte; bizonyítékok és bizonyítási teher; ténymegállapítások
(a) Teljes bizonyítási tárgyalás tartására van szükség tanúvallomással vagy más módon, ha olyan lényeges ténykérdések merülnek fel, amelyeket meg kell oldani a kérelem megfelelő elbírálása érdekében.
(b) A kérelmezőnek és védőjének jelen kell lennie a teljes tárgyaláson, kivéve, ha a jelenlét jogáról kifejezetten lemondtak. A kérelmező jelenléte nem szükséges a kérdések meghatározása és a tárgyalás felgyorsítása érdekében tartott előzetes értekezleten.
(c) Az ítéletet követő tárgyaláson a bizonyítékok elfogadhatóságának szokásos szabályait kell követni. A bizonyítékokat nyílt tárgyaláson kell előadni, és azokat jegyzőkönyvbe kell foglalni, és a jegyzőkönyv részeként meg kell őrizni.
(i) A megfelelően hitelesített jegyzőkönyv vagy annak egy része felhasználható a korábbi eljárások során történt tények és események bizonyítékaként. Az ilyen jegyzőkönyvet vagy átiratot bármelyik félnek meg kell támadnia.
(ii) A tárgyaláson nem elérhető tanúk vallomása elfogadható, ha azt megfelelően adták ki és a keresztkérdés jogának fenntartásával tették.
(iii) Ha a korábbi eljárásban elnöklő bíró személyes ismeretei közé tartozó tényeket a bíró tanúvallomásával vagy más módon kívánnak bizonyítani, a bíró nem elnökölhet megfelelően a tárgyaláson. A tárgyaláson elnöklő bíró nem vehet figyelembe személyes ismeretségi körébe tartozó tényeket, kivéve, ha ezek a tények bíróilag észlelhetők.
(iv) Azzal, hogy a kérelmező a büntetőeljárás utáni enyhítés iránti kérelmet előterjeszti, nem mond le az önvádra vonatkozó kiváltságról. Mindazonáltal a kérelmező nevében előterjesztett bizonyítékok jellege a kiváltságról való lemondást eredményezheti.
(d) A ténykérdésekkel kapcsolatos bizonyítási teher megoszlása a kérelmező és az alperes között elsősorban az előterjesztett állításokat szabályozó mögöttes anyagi jogból következik. Rendszerint a ténybeli állítások előterjesztőjét kell terhelni, akár a felperesnek a prima facie eset elemeinek bizonyítása, akár az alperesnek a megerősítő védekezések bizonyítása tekintetében, hogy e tényeket a bizonyítékok túlsúlyával bizonyítsa.
(e) A teljes körű tárgyalás végén a bíróságnak kifejezett megállapításokat kell tennie a lényeges ténykérdésekre vonatkozóan.
22-4.7. norma. Rendelkező végzések; az elsőfokú bíróság véleménye
(a) A bíróságnak a büntetőeljárás utáni eljárás befejezésekor megfelelő végzést kell hoznia.(i) Ha a bíróság az állam javára dönt, a bíróságnak végzést kell hoznia, amelyben elutasítja a felmentési kérelmet. A végzésben fel kell tüntetni, hogy az elutasításra a teljes körű bizonyítási meghallgatást követően, sommás eljárásban vagy a beadványok alapján kerül sor.
(ii) Ha a bíróság a kérelmező javára dönt, a végzésben egyértelműen meg kell jelölni az alaposnak talált követelést vagy követeléseket. Az elrendelt pozitív jogorvoslat fajtája az érdemi állítás jellegétől függően változik. Ha a következtetés az elítéléshez vezető eljárás tárgyalás vagy tárgyalás előtti szakaszában elkövetett hibán alapul, a további büntetőeljárás kizárható, és a bíróság végzésének rendelkeznie kell az azonnali őrizetből való elbocsátásról; ha nincs akadálya a további büntetőeljárásnak, a bíróság végzésének rendelkeznie kell az őrizetből való meghatározott időn belüli elbocsátásról, kivéve, ha ezen időn belül az állam megteszi a szükséges lépéseket a kérelmező őrizetbe vétele érdekében az újbóli vádemelés, újratárgyalás, újratárgyalás vagy újbóli elítélésig, az esettől függően. Bizonyos esetekben csak a korábbi ítélet érvénytelenségének megállapítására lehet szükség. Amennyiben a bíróság a tévedés kérelmezőjének javára dönt a kérelmezőnek az elítélő ítélet elleni fellebbezéshez való jogát illetően, a bíróságnak hatáskörrel kell rendelkeznie annak megállapítására, hogy a kérelmező milyen határidőn belül folytathatja a fellebbezést.
(iii) A bíróságnak hatáskörrel kell rendelkeznie arra, hogy megfelelő indítványra a pernyertes fél javára költséget és kiadásokat állapítson meg. A költségek és kiadások megállapítására vonatkozó hatáskörrel takarékosan és mérlegeléssel kell élni, hogy ne riassza el a perelhető követelésekkel rendelkező kérelmezőket. A költségmegállapítás akkor helyénvaló, ha kiderül, hogy a kérelmező, aki hozzáértő jogi tanácsadásban részesült, olyan követelést terjesztett elő, amelynek jogi vagy ténybeli alapja teljes mértékben hiányzott.
(iv) A bíróságnak megfelelő kérelemre hatáskörrel kell rendelkeznie arra, hogy a határozatának fellebbviteli bíróság általi felülvizsgálatáig felfüggeszthesse jogerős végzését, vagy kiegészítő végzéseket hozzon az őrizetre, óvadékra és hasonlókra vonatkozóan.
(b) A bíróságnak emlékeztető véleményt kell készítenie, amelyben jelzi jogi következtetését és a hivatkozott jogi normákat.
V. RÉSZ. Fellebbviteli felülvizsgálat
22-5.1. norma. Fellebbezési bírósági joghatóság; fellebbezéshez való jog
(a) A fellebbviteli felülvizsgálatot ugyanazokon a bíróságokon keresztül kell lehetővé tenni, amelyek jogosultak az elítélő ítéletek elleni fellebbezések elbírálására.
(b) A jogerős ítéletek fellebbviteli felülvizsgálatát a hátrányosan érintett fél – akár kérelmező, akár alperes – által jogszerűen kell lehetővé tenni. Egy háromszintű bírósági rendszerben a legfelsőbb bíróság joghatósága megfelelő módon az adott bíróság mérlegelési jogkörébe tartozhat.
(c) Általában nem szabad megengedni, hogy a fél fellebbezést nyújtson be mindaddig, amíg az elsőfokú bíróságon nem hoztak jogerős elutasító ítéletet. A halálbüntetés végrehajtásának felfüggesztését megtagadó végzés időközi felülvizsgálatát akkor kell engedélyezni, ha az ítélet végrehajtásának megakadályozásához szükséges, mielőtt az eljáró bíróság jogerős ítéletet hozna.
Szabályzat 22-5.2. A fellebbezés kezdeményezése; az őrizetből való szabadlábra helyezés a fellebbezés benyújtásáig
(a) A fellebbezés kezdeményezésére vonatkozó eljárásnak a büntetőeljárás utáni perekben, beleértve a fellebbezési szándék bejelentésére vonatkozó határidőket is, hasonlónak kell lennie az elítélő ítélet és büntetés elleni közvetlen fellebbezések feldolgozására vonatkozó eljáráshoz.
(b) A kérelmezőt képviselő ügyvédnek továbbra is jogi szolgáltatásokat kell nyújtania, beleértve a kérelmező fellebbezésének hasznosságára vonatkozó tanácsadást, és a fellebbezés benyújtása esetén a fellebbviteli szintű képviseletre is ki kell terjednie.
(c) A fellebbviteli bíróságnak hatáskörrel kell rendelkeznie a kérelmező előzetes letartóztatásból való felmentésére vagy az elítélő és büntető ítéletek végrehajtásának egyéb módon történő felfüggesztésére a bíróság határozatának meghozataláig. Helyénvaló megkövetelni, hogy a kérelmezők először az elsőfokú bíróságoktól kérjenek ilyen mentesítést, és általában az elsőfokú bíróságok ilyen ügyekben hozott döntéseit nem szabad megzavarni.
Szabályzat 22-5.3. A fellebbezések feldolgozása(a) A fellebbviteli bíróságoknak rugalmas és változatos eljárásokat kell alkalmazniuk a fellebbezések gyors elbírálása érdekében az ítélethozatalt követő ügyekben. A fellebbezés folyamatos nyomon követését a kezdetektől az ítélethozatalig a bíróság személyzetének kell végeznie. A fellebbviteli bíróságnak a személyzete segítségével arra kell törekednie, hogy minden ügyet haladéktalanul a végső döntés felé vigyen, a bíróságnak a vitatott tényállásról és a felek jogi érveiről való tájékoztatásához szükséges minimális lépésekkel. A jogerős határozatok meghozatalakor, bármennyire is gyorsított az előterjesztési eljárás, a bíróságnak kollegiális testületként kell eljárnia, és határozatát és annak indokait be kell jelentenie.
(b) A fellebbviteli bíróságnak széles körű felülvizsgálatot kell gyakorolnia, hogy a kérelmezőt érintő teljes ügy végleges eldöntése felé haladva lehetőség szerint minden lényeges jogi kérdést érdemben megvizsgáljanak.
VI. rész. AZ ÍTÉLETEK VÉGREHAJTÁSA
Szabály 22-6.1. Az elítélő ítélet és a büntetés jogerőssége
(a) Az elítélő ítélethez vezető eljárásban teljes körűen és jogerősen eldöntött kérdéseket nem lehet újratárgyalni az ítélethozatalt követő eljárásban.(i) Egy kérdést akkor kell teljes körűen és jogerősen eldöntöttnek tekinteni, ha az állam legmagasabb bírósága, amelyhez az alperes jogorvoslattal fordulhatott, érdemben döntött a kérdésben.
(ii) A jogerősségnek az alperes által hivatkozandó és bizonyítandó megerősítő védelemnek kell lennie.
(b) Hacsak az eljárással való visszaélés miatt nem kizárt, az ítélethozatal utáni kérelmekben előterjesztett állításokat érdemben kell elbírálni, még akkor is, ha azokat az ítélethozatalhoz vezető eljárásban teljes körűen és jogerősen elbírálták volna, de nem tették meg.
(c) Ha a kérelmező az elítélést követő eljárásban olyan ténybeli vagy jogi állítást terjeszt elő, amelyet az alperes szándékosan vagy megbocsáthatatlanul
(i) nem terjesztett elő az elítélő ítélethez vezető eljárásban, vagy,
(ii) miután a bíróságon felvetette az állítást, elmulasztotta az ügyet a fellebbezés során, a bíróság az eljárással való visszaélésre hivatkozva megtagadhatja a mentességet. Az eljárással való visszaélésnek az alperes által felhozandó megerősítő védekezésnek kell lennie. Amennyiben a büntetőeljárás lefolytatására vonatkozó szabály vagy eljárásrend előírja, hogy meghatározott védekezéseket vagy kifogásokat egy meghatározott időpontban kell előterjeszteni, és a kérelmező a büntetőeljárás utáni eljárásban olyan kérdést vet fel, amelyet az ítélethozatalhoz vezető eljárásban időben elő lehetett volna terjeszteni, de nem terjesztették elő, a kérelmezőt kötelezni kell arra, hogy bizonyítsa az eljárási szabály be nem tartásának okát. Más esetekben az eljárási visszaélés bizonyításának terhe az alperest terheli.
Szabály 22-6.2. A büntetőeljárás utáni eljárásban hozott ítélet jogerőssége; ismételt kérelmek
(a) A büntetőeljárás utáni eljárásban a mentesítést megtagadó korábbi ítélet jogerősségének megfelelő mértékét a korábbi kérelemmel kapcsolatos peres eljárás terjedelme, valamint a jelen és a korábbi kérelmek közötti lényeges ténybeli és jogi különbségek alapján kell meghatározni. Különösen,(i) a kérelmet önmagában elegendő állítás hiányában elutasító ítélet nem zárhatja ki egy olyan későbbi kérelem érdemi vizsgálatát, amely megfelelően jelzi a felismerhető igényt; és
(ii) a teljes körű bizonyítási meghallgatást követően a mentességet elutasító ítéletnek kötelezőnek kell lennie a teljes körűen és jogerősen megtárgyalt ténybeli vagy jogi kérdések tekintetében. Egy kérdést akkor bíráltak el teljes körűen és jogerősen, ha a legmagasabb állami bíróság, amelyhez a kérelmező jogorvoslattal fordulhat, érdemben döntött a kérdésben. A jogerőre emelkedésnek az állam által hivatkozott és bizonyított védekezésnek kell lennie.
(b) Ha a kérelmező egy későbbi kérelemben olyan ténybeli vagy jogi állítást terjeszt elő, amelyet a kérelmező nem tanúsított kellő gondossággal
(i) egy korábbi kérelemben, vagy (ii) miután az elsőfokú bíróságon felvetette az állítást, elmulasztotta az ügyet fellebbezni, a bíróság az eljárással való visszaélésre hivatkozva megtagadhatja a jogorvoslatot. A perrel való visszaélésnek az állam által felhozandó és bizonyítandó védekezésnek kell lennie.”
Szabály 22-6.3. A büntetőeljárás megújítása a sikeres elítélés utáni eljárás kérelmezője ellen
(a) Az elítélés utáni eljárásban enyhítést nyújtó ítélet csak akkor zárja ki a kérelmező elleni büntetőeljárás megújítását, ha azt az az anyagi ok, amely alapján az enyhítést megadták, megkívánja. A büntetőeljárás folytatását abban a szakaszban kell engedélyezni, amelyben a jogsértő hiba bekövetkezett, anélkül, hogy szükség lenne az eredeti büntetőeljárás érvényes részeinek megismétlésére.
(b) Az új börtönbüntetés minimális és maximális tartamának letöltésébe beszámítandó az olyan büntetés alapján letöltött idő, amelyet a jogerős ítéletet követő eljárásban sikeresen megtámadtak.
Vissza a büntetőjogi normák felsorolásához